Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Monza útikalauz, nem csak stopposoknak

2008.10.07


Monza útikalauz, nem csak stopposoknak

1. rész: „A rendetlenség iszonyúan nagy...”

 

Autóverseny, szerelem, olaszok... Szerelem ez, amióta az eszemet tudom, csak hát nálam a következő sorrenden: BMW, autóverseny, olaszok. Az utóbbi mostanság egyre inkább egy erőteljes ellentétes érzelem felé tendál, mert hogy van az, hogy ebben az országban senki nem beszél angolul (ezen már az előző, imolai verseny kapcsán is kiborultak a Eurosport kommentátorai), és ha véletlenül sikerül elmagyaráznom olaszul Milánóban, hogy Monzába akarok menni, a versenypályára, akkor néznek rám, mint arra, aki világit? Igazából itt, az autóverseny szerelmeseinek szülőhazájában sincs senkinek sem fogalma arról, hogy létezik WTCC, mi az a WTCC, vagy hol van az a WTCC! Mindezt nem egész 20 kilométerre a pályától, a divat fővárosában! Milanóban amúgy is szép számmal talál kivetnivalót az ember, de nem Milánónak akarok negatív, hanem Monzának és a WTCC-nek pozitív reklámot csinálni. 

 

Minden esetre nem árt tudni, hogy mi az a WTCC. Bár gyanítom, hogy egyetlen milánói sem fogja ezt a cikket elolvasni. Szóval World Touring Car Championship. Ha valaki felkapcsolja a Eurosprtot, azt a szlogent fogja hallani, hogy „real cars, real racing”, ami abban a tekintetben igaz is, hogy igazi autókkal mennek. Olyanokkal, amikben alapjáraton elöl két fotel, hátul meg egy kanapé van. A különbség csak annyi, hogy a kanapét és az anyós foteljét kiszerelték (utóbbi helyére a „büntetősúlyok” jönnek), és bebukócsövezték a verdát. A kormány pedig egy drágább darab, éppen ezért, a Nascarral ellentétben két irányban is forgatható...  Büntetősúlyokkal nem azokat terhelik meg, akik vétettek a szabályok ellen, hanem azokat, akik jól mennek. Így akarják az esélyegyenlőséget biztosítani... És erről persze mindenkinek megvan a maga kis véleménye, mint ahogy arról is, hogy a szabályokat állandóan variálják az FIA-nál, így akarván megteremteni a „real racing”-et. Ezt úgy kell érteni, hogy pl. ha X-nek benzinmotorja van, az nehezebb, mint a diesel, szóval neki 2 kilóval kevesebb büntetősúly jár, stb... És őszintén meg tudom érteni a pilóták aggályait az állandóan változó szabályokkal és a túl szigorú, minden apró koccanásért büntető versenybírósággal kapcsolatban.

 

WTCC 2004 óta létezik, az első évben ETCC (vagyis Európai Túraautó Bajnokság) néven futott. Amióta csak WTCC létezik, azóta Andy Priaulx a megdönthetetlen világbajnok a maga kis BMW-jével. Andy idén úgy döntött, hagy játszani (és nyerni) végre másokat is (vagyis inkább az autója döntött úgy). És ennek az említett mások őszintén örülnek. Szóval eddig a BMW volt a favorit, ám idén a Seat az első négy hely mindegyikét elfoglalja a tabellán. A francia Yvan Muller biztos befutónak tűnik a maga 80 pontjával, bár matematikai esélye még a 14. helyen álló Tom Coronelnek is van. (A monzaival együtt még 3 hétvége van hátra, egy hétvégén 2 futamot rendeznek, F-1 rendszerű pontozással mindkettőt, tehát még 60 pont gyűjthető. Bár az esély arra, hogy valaki egy hétvégén duplázzon, egyenlő a nullával. Eddig ehhez a legközelebb Robert Huff és Alex Zanardi álltak, egy-egy 18 pontos hétvégével.

 

Aki rendszeres néző, az úgyis tudja mindezt, aki pedig nem, azt nem untatom tovább a statisztikával, már eléggé képben van. Inkább elmesélem azt, hogy miért jó mégis WTCC-re járni.

 

Először is azért, mert amióta a Seat Leon Európakupa betétfutam, azóta rengeteg magyarral találkozni. Ha máshol nem, hát a boxban, mert a Zengő Motorsport színeiben ott versenyez Wéber Gábor és Micheilsz Norbert.

 

Másodszor azért, mert a F-1-ben soha nem tapasztalt szabad atmoszféra uralkodik mindenütt. Mondom ezt úgy, hogy Monzába volt szerencsém elmenni, amiről Alex Zanardi panaszkodott, mondván az egész sorozat legzártabb futama. Lehet, hogy az olasz szervezettség mondatja velem, de nem nagyon szeretnék egy ennél nyíltabb programra beugrani. Még a végén egy autóba szíjazva találnám magam, verseny közben, a pályán...

 

És apropó, Zanardi: a harmadik ok, amiért érdemes ilyen versenyre menni, az az, hogy a jelenlegi mezőnyben négy ex-F-1-es pilóta is van, és nem lehet róluk azt mondani, hogy rosszul mennének. Zanardi mellett itt vezet a régről ismert Gabriele Tarquini, Nicola Larini és a nem oly rég még az USA Nagydíj dobogósai közt szereplő Tiago Monteiro is.

 

Monza útikalauz, nem csak stopposoknak

2. rész: „Gyere, megmutatom az űrhajómat!”

 

Szombaton csodálatos felhős-taknyos idő virradt Milánóra. Potom 3 óra alatt kiértem az alig 20 km-re lévő pályára, és szerencsére a felhőknek akkor már nyoma sem volt... És a programok egy részének sem...

 

Aztán elkezdődött a hétvége első betétfutama, az International Formula Masters, ahol a mezőny egy jelentős része rögtön a második sikánban többé-kevésbé fejreállt. Szerencsére aki többé, azt is egészben szedték ki a kocsiból. A végén a sajtótájékoztatón nem három boldog dobogós, hanem három boldog túlélő jelent meg. Többet mentek a Safety Car mögött, mint anélkül, és én ennyi balesetet egyetlen futam alatt még soha életemben nem láttam.

 

A Seat Leon Európakupa mezőnye is felállt a rajthoz, legelöl Michelisz Norberttel, a 3. rajtkockában pedig Wéber Gáborral. „Ma nyerünk.” – hangzott a tárgyilagos kijelentés Juni György (a Zengő Motorsport egyik első embere) szájából. Minden tárgyilagos kijelentése így váljon valóra! Bár Wéber már az első körben a kavicságyban kötött ki némi külső segítséggel, Kontra György pedig az utolsó körben defektet kapott, Michelisz hazahozta az első helyet. „Ez volt az utolsó versenyünk idén, beszélgettünk róla, hogy nincs esélyünk előrébb kerülni a táblázaton, szóval az volt a cél, hogy valamelyikünk megnyerje az egyik futamot, és így esélyünk legyen Japánban elindulni a WTCC-n. A rajtom viszonylag jól sikerült, nekem az volt eddig a problémám, hogy repülő rajtnál sosem kaptam el a fonalat, és most ez is olyan jól jött ki, hogy első helyen tudjak elfordulni. Nagyon boldog vagyok, most végre, négy pole pozíció után…” – mondta Norbi.

 

Nekem most írnom kéne A futamról, amit egy olyan országban rendeznek, ahol az emberek imádják az autósportot. Aha! De hol a tömeg? Mert a lelátó a 10 eurós jegyár ellenére üres!

 

Szombatra kicsit zártabb lett a futam, így aztán némely helyen ékes olaszsággal megkértek, hogy mutassam meg a passzom, majd hogy ne menjek oda, ahová az nem passzol. Így történt, hogy nagyon hosszú perceket vártam a BMW box előtt sokadmagammal, mire Zanardi kidugta az orrát, és megkérdezte, hogy miért nem beszéltem azzal, akivel kellett volna ahhoz, hogy ne álljak ott évekig. (Merthogy eredetileg úgy vágtam neki Monzának, hogy a mi jó Alexünk hívott meg, csakhogy a sajtós passz mellett szombat délig "nem értem rá" eleget tenni a meghívásának.) Jó vicc! Valahányszor megpróbáltam elküldtek azzal, hogy az illetőnek sok dolga van, jöjjek vissza később... Alex is ezt tette: jöjjek vissza este fél hétre. Minden kívánsága így teljesüljön, én visszamentem, s újabb 15 perc várakozás után meg is jött: „Na, gyere, megmutatom az autómat!” – mondta. Húha, menten megtaláltam a hiányzó tömeg egy részét – mind a BMW boxában tartózkodott... (Az a box egyébként egész álló nap úgy nézett ki, mint egy átjáróház! Kétlem, hogy létezik még egy ilyen népszerű versenyző az egész paddockban.)

 

Autók szerelőállványon, alattuk emberek fekszenek. Dolgoznak. Zana kinyitja az ajtót, elkezdi magyarázni, mi hogy működik, aztán úgy dönt, inkább bemászik. De az autó szerelőállványon van, és emberek fekszenek alatta, Alex, biztos, hogy ez jó ötlet? Hát hogy én oda a két majdnem egészséges lábammal föl nem... mire végiggondolom, bent van. Magyaráz. Úgy érzem, büszke, és van is mire. Elvégre is ő az egyetlen, akinek teljesen kézi irányítású BMW 320si versenygépe van. Aztán elnézést kér, hogy ilyen kutyafuttában  csinálunk mindent, de „Monza számomra kész őrültek háza” – mondja. Ó, Alex, ha tudnád, hogy az én számomra milyen őrültek háza ez az egész Milánóstul! És még hátra van a vasárnap!

 

Monza útikalauz, nem csak stopposoknak

3. rész: Zengő Motorsport menni Japán!

 

Azt hiszem, valami kedves kobold az éjszaka folyamán megnyomhatta „az élet beindítása” gombot, mert láss csodát: dugóban araszoltunk Monza központjától a pályáig, megtelt a paddock, emberek ültek a lelátókon, minden sarkon osztogattak valamit, egyszóval pezsgett az élet. És nem csak a pályán kívül, hanem magán a pályán is! A WTCC-ben szombaton a Seat nyerte az időmérőt. Úgy értem, hogy amíg volt Seat, az mind legelőre állt, utána jöhettek a többiek. Így volt ez a vasárnapi első futamon is. Utána ugyan Ricard Rydellt megbüntették, mert átvágott egy sikánt, így Andy Priaulx-t végül felhozták a harmadik helyre, de a sajtótájékoztatón még csupa seatos ült.

 

A második versenyen a hazaiak egyik kedvence, Zanardi indulhatott a pole-ból, de csakis Rydell büntetése miatt. (A második versenyen az első 8 fordított sorrendben rajtol, Zanardi kilencediknek futott be, de a büntetés miatt egy helyet előre lépett.) Volt is nagy izgalom abban a másfél körben, amíg maga mögött tudta tartani jóval jobb támadóit. Hogy az olaszoknak ne legyen okuk panaszra, ezúttal Gabriele Tarquini nyert Jordi Gene és Nicola Larini előtt. Larini volt az egyetlen gyári nem Seat versenyző egész hétvégén, aki feljöhetett nyilatkozni...

 

A Formula Masters sorozat letudta utolsó versenyét, Kris Van Der Drift megnyerte, és ezzel 101 ponttal ő lett az ezévi bajnok, és a szerencsés (?), aki tesztelhet a Honda F-1-es csapatának.

 

De a hétvége szenzációja nem ezek közül a hírek közül kerül ki! Legalábbis nekünk, magyaroknak nem. Michelisz Norbert az ötödik helyen végzett a Seat Leon Európakupa futamán, tehát nyert egy utat Japánba. Ugyanis aki hétvégét nyer a Seat Leonok között (a szombati és a vasárnapi versenyen szerzett összpontszáma a legtöbb, és még nem indult a WTCC-ben ilyen jogon), az jogosult elindulni a WTCC következő futamán. Amikor gratuláltam Zengő Zoltánnak, az első mondata ez volt: „Megyünk Japánba!” „Igen, tudom!” – mondtam. Magyarok a WTCC-ben! És milyen boldog magyarok! Miért is kell WTCC-t nézni?! Mert október 26-án ott lesz egy magyar fiú a rajtrácson...

 

Mire a Zengő Motorsport összepakolt, a WTCC lezavarta a hétvége utolsó versenyét, a fent vázolt eredménnyel. Számítok a dugóra, még naplemente előtt indulnék, de mi ez a tömeg a kijáratnál? A BMW motorhome-ja áll a kapunál, de akkora a tömeg előtte, hogy átgondolni sem tudnék rajtuk, nemhogy átjutni. Mit osztogatnak itt? Aha! Már látom. Az olaszok sorban állnak (náluk mindig ilyen egy sor), amíg kedvenc BMW-pilótájuk (aki szintén olasz, ugye) mindenkinek szép türelmesen aláír. A népszerűség átka... Szerintem előbb értem haza az araszoló dugóban, mint ő lehetette a tollat...

 

Összefoglalva milyen volt Monza? Hogy Dougles Adams Galaxis útikalauzát szabadon idézzem, először is „Ne ess pánikba!” Főleg azért ne, mert „a rendetlenség iszonyúan nagy”, hiszen olaszok. És amennyiben elég türelmesen várok, és megfelelő helyen ismerem a megfelelő embereket, akkor jön – ha nem is a Galaxis elnöke, de – a rendezvény legnépszerűbb versenyzője, és azt mondja: „Gyere, megmutatom az űrhajómat!” Mindezek után egy éjszaka alatt újjáépítik a földet, megnyomják az „élet beindítása” gombot, tele lesz a pálya rajongókkal, a magyar csapat versenyzőt delegálhat a következő WTCC futamra, és végül, ha már mindenki hazament, a „Galaxis elnöke” is visszarakhatja a kupakot a filctollra...

 

„Látnod kéne, hogy elhidd!” 

 

(A külön nem jelölt idézetek Dougles Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak c. könyvéből vannak.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.